Sófogyasztás és magas vérnyomás

with Nincs hozzászólás

A hipertónia okozta, szervezeten belüli elváltozások az egész világon a vezető haláloki tényezők. A stroke hátterében 72, a koszorúér-betegségében (ISZB) 58 százalékban az emelkedett vérnyomás áll. Az a tény, hogy az 50–59 éves korcsoportban 40, 70 év felett 60 százalékot meghaladó a hipertónia előfordulása, egyértelművé teszi az egészségügyi jelentőségét.
A vérnyomás-szabályozás szempontjából is a vese az egyik legfontosabb szerv. Bármely okból emelkedik is a vérnyomás, a vesében megnő a nátrium- és a víz kiválasztása, aminek következtében csökken a keringő vér mennyisége és nyomása.
A nátrium legnagyobb része a testfolyadékokban található, fő szerepe, hogy a szervezetben lévő (ozmotikus) nyomást és a vízháztartást állandó szinten tartsa. Naponta 4–16 g nátrium-klorid kerül a szervezetbe, ami a megfelel 1,5–6 g nátriumnak, a vese működésével a sejten kívüli (ún. extracelluláris) testfolyadék (melyet a szövetközti folyadék és az erekben keringő vérplazma alkot) nátriumtartalma nagyjából állandó, 302–324 mg/100 ml marad. A táplálkozással felvett nátrium mennyisége egészséges embernél tág határok közt mozog, és a vese nátriumkiválasztása arányos a bevitellel. A vese a sóbevitel ingadozásait a nátrium vesén át való visszavételének szabályozásával széles határok közt képes kiegyenlíteni.
Az emberek egy kisebb része sóérzékeny, ami azt jelenti, hogy a vese kevésbé képes kiválasztani a nátriumot a vizeletbe. Sajnos nem létezik egyszerű módszer arra, hogy megállapítsuk, ki a sóérzékeny. Több tanulmány is mutatja, mindnyájan jóval több sót fogyasztunk, mint kellene, tehát mindenkinek jót tesz, ha csökkenti a sófogyasztását.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2003-as felmérésből tudjuk, hogy hipertóniás egyénekben a napi nátriumfogyasztás 1,7 g-os csökkentésével a vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedők száma közel 50 százalékkal, az agyvérzés okozta halálozás 20 százalékkal, a magas vérnyomás okozta szívbetegség 15 százalékkal lenne csökkenthető. A nátriummegszorítás vérnyomáscsökkentő hatása különösen nagymértékű középkorúakban, idősebb emberekben, valamint hipertóniás cukorbetegekben, idült vesebetegségben szenvedőkben. A sóbevitel csökkentése nemcsak a vérnyomást mérsékli, hanem a koszorúér-betegségek kockázatát is. A WHO egy másik tanulmánya szerint a napi 2,3 g-os nátriumfogyasztás a vérnyomásérték átlagos 10 Hgmm-es csökkenését okozná a 60 éven felüli korosztályban.
Nemzeti Sócsökkentő Program
Magyarországon a táplálkozási vizsgálatok szerint mintegy három-négyszer nagyobb a nátrium-fogyasztás (6–10 g/nap), mint az ajánlott, optimális mennyiség.
A javasolt nátrium-, illetve konyhasófogyasztás naponta egészségeseknek 2,3 g, illetve 5 g, míg hipertónia esetén, valamint középkorúak és idősek számára 1,5 g, illetve 3,8 g (1 g nátrium = 2,5 g nátrium-klorid, vagyis konyhasó).
Összefüggés a sófogyasztás és a nátriumbeviteli érték között: 2400 mg nátrium = 104 mmol/l nátrium = 6,0 gramm konyhasó (egy teáskanálnyi konyhasó kb. 6 gramm).
A STOP SÓ Nemzeti Sócsökkentő Program az Európai Unió Sócsökkentő Keretprogramjához kapcsolódóan 2008-ban indult el Magyarországon azzal a céllal, hogy a lakosság sóbevitelét csökkentse.
A program fő feladata adatok gyűjtése az ételek sótartalmáról és a lakosság sóbeviteléről, a lakosság sóbevitele szempontjából meghatározó élelmiszercsoportok kiválasztása, majd megegyezés az ipari szereplőkkel a sócsökkentés mértékéről, illetve együttműködés az iparral az általuk gyártott élelmiszerek sótartalmának csökkentése érdekében. Ezek mellett többszintű lakossági felvilágosító kampányban hívják fel a figyelmet a túlzott sófogyasztás negatív hatásaira.
Sajnos hazánkban a program eddig nem érte el célját, nem tudta a kívánt és indokolt mértékben átalakítani a sófogyasztási szokásokat és a forgalmazott termékkört.
A sófogyasztási szokások megváltoztathatók!
40 éves korunktól kezdve folyamatosan csökken az ízérzékenységünket meghatározó ízlelőbimbók száma, kb. 250-ről akár 40-re, így a sós ízt is kevéssé érezzük. 50 éves kor felett kevesebb nyál termelődik, emiatt is kevésbé érezzük az ízeket, ezért még gyakrabban és erősebben sózzuk ételeinket.
A sóbevitel 75 százaléka élelmiszeripari eljárásokból, 10 százaléka eredeti élelmiszerekből, s 15 százaléka sózásból származik. Az egyes táplálékok esetén 100 grammra megadva 200 mg nátriumtartalom alatt kis, 200–400 mg közt közepes, 500 mg felett emelkedett értékről beszélünk. A legtöbb só a hentesárukban, konzervekben, sajtokban, pékárukban, közvetlenül sózott termékekben (chips, mogyoró, pisztácia) található. Minél „készebb” az élelmiszeripari készétel, annál több sót tartalmaz, ezért törekednünk kellene a frissen készített élelmiszerek fogyasztására, ám fontos, hogy főzés közben kevesebb sót használjunk, mint korábban és az asztali sót, az „utánsózást” kerüljük. Próbáljuk meg a sót természetes ízfokozókkal helyettesíteni, használjunk több petrezselyemzöldet, zellerzöldet, kaprot, tárkonyt, kakukkfüvet, majoránnát és bazsalikomot.
A sócsökkentő diéta eredményességére vonatkozó adatok értékelése alapján megállapítható, hogy a hipertóniás betegek és a cukorbetegségben szenvedők (mind 1-es, mind 2-es típusú diabéteszben) vérnyomáscsökkenése a sóbevitel mérséklése után kifejezettebb, mint normális vérnyomású személyeknél.
Léteznek csökkent nátriumtartalmú sók, magas vérnyomású betegeknek különösen ajánlott ezzel helyettesíteni a hagyományos konyhasót.
A tények nem megkérdőjelezhetők: a csökkentett nátriumtartalmú só használatával az ételek ízértéke megmarad, 60 éves kor felett átlagosan 8–10 Hgmm-es, 60 éves kor alatt átlagosan 5–7 Hgmm-es vérnyomáscsökkenés figyelhető meg, ami megfelel egy jó vérnyomáscsökkentő szer hatásának!

Szalayné Kónya Zsuzsa
DE KK Dietetikai szolgálat vezető

A projektben dietetikus alkalmazására kerül sor, mely témák a célcsoporttól jönnek, jelen esetben sófogyasztás és magas vérnyomás témakörben.

 

Photo by Jair Lázaro on Unsplash