Stresszkezelés és motiváció – A PSZICHOLÓGIAI ASPEKTUS

with Nincs hozzászólás

Stresszkezelés és motiváció- A PSZICHOLÓGIAI ASPEKTUS // Dr. Harsányi Szabolcs Gergő (PhD)

Életünkben számtalan  formában van jelen a stressz. Ennek a tartós feszültségnek létezik ugyan pozitív formája, amikor a testi izgalom, valamint a hozzá kapcsolódó pozitív érzelmek jótékony hatásúak (pl. zenehallgatás, tánc stb., bővebben ld. pl. Csíkszentmihályi Mihály írásai). A legtöbbször ugyanakkor jellemzően inkább a stressz negatív formáival, káros hatásaival, továbbá annak kezelésével találkozunk a mindennapokban. Ki-ki találhat magának testhezálló módszert a stresszel járó testi és lelki tünetek enyhítésére (pl. gyógyszerek, mozgás, relaxáció…), melyek hatékonyságuk szempontjából rendkívül széles skálán mozognak. Közhely, hogy ilyen esetben is a tüneti kezelésnél sikeresebb az, ha megértjük, mi van a jelzések mögött? Honnan, miből fakad a feszültség, a szorongás? Sok esetben nincs lehetőségünk a stresszfaktorokat kontrollálni, befolyásolhatjuk viszont, hogy hogyan hat ránk egy-egy esemény azzal, hogy hogyan percipiáljuk azt.  Észlelésünk szubjektív. Az általános, vagy kognitív pszichológia sokat foglalkozik az alak- és tárgyészlelés kapcsán a vizuális illúziók, kétértelmű ábrák idegrendszeri feldolgozásával[1], de jól példázzák ezt azok a projektív tesztek is, melyek során egy strukturálatlan ingert (pl. tintapacát) az egyén jelentéssel ruház fel saját belső tartalmainak megfelelően.  A tárgyi és szociális környezetünkből származó információk feldolgozása egyaránt lehet „elfogult”, belülről fakadó. Irányíthatják elvárások, sztereotípiák, motivációk. Ez a folyamat számos esetben nem is tudatosul, vagyis a tudati szint alatt marad, miközben jelentős következményei lehetnek. Az Önmagát beteljesítő jóslat, vagy egyik típusa, a Pygmalion-hatás (Cooper és Good, 1983) arra vonatkozik, amikor az előzetes elvárásainknak megfelelően viselkedve másokból éppen azt a viselkedést váltjuk ki, ami ezeket az elvárásokat megerősíti. Mindez önmagunkra nézve is igaz: ha pl. nem bízom a saját eredményességemben, kitartásomban akkor valószínűbben fogom feladni a fizikai aktivitást. Ennek kiküszöbölésében a tudatosítás, a felismerés, valamint a kedvező fizikai és szociális kontextus is segítségünkre lehet.

 

 

 

[1] Csépe, V., & Győri, M. és Ragó, A.(2007): Általános pszichológia 1–3. 1. Észlelés és figyelem. Osiris Kiadó, Budapest.